Törés. Pont.

Reggel kilenc. Szemed összeragad a csipától, alig aludtál. Beigazítod magad a kocsiba, elindulsz a fotózásra. Eltűnődsz, mit is szoktál ilyenkor érezni. Izgatottságot, kiváncsiságot, az inspiráció szagát, kellemes várakozást, alkotókedvet, boldogságot. Eltűnődsz, miért nem érzed egyiket sem. Először csak egy könnycsepp szalad le az arcodon, aztán jön a teljes könny-nyáj. Végigbőgöd az utat a fotózás helyszínére, darabokban az életed. Kilátástalanságot érzel és tökéletes nihilt. Nincs kedved egyik lábat tenni a másik után, mert nem látod értelmét. Csak az évek meg a rutin visz előre.
Megérkezel és tudod, hogy most fel kell tenni a maszkot. A könnyekkel együtt letörlöd magadról a saját életedet, eltünteted a fájdalom nyomait az arcodról, gyakorolsz a tükörben egy hamis mosolyt és veszel egy mély levegőt. Senki nem kiváncsi a személyes nyomorodra, itt mások épp életük egyik legfontosabb napját élik, kutyakötelességed a lehető legjobbat adni magadból, törés ide, törés oda. De megpusztulsz, olyan nehéz.
A belépés, az első mosoly erőltetése megaláz, tudod, hogy nem szívből jön. De valahogy el kell indulni, valami vékony pókfonal mentén és ennél nincs jobb tipped. Aztán valahogy beránt a gépezet, és amíg mások történetét nézed mint színes-szélesvásznú filmet, addig a saját filmed kicsit megszűnik peregni. Felbukkan a fejed a víz fölé és lehetőséget kapsz, hogy újra oxigén kerüljön a tüdődbe. Magával ragad a forgatag, a sokféleség, a változatosság, a szerelem illata, és furcsa módon nem azt érzed, hogy mindenki pukkadjon meg, aki boldog, amikor neked darabokra hullt a világod, hanem csak észrevétlenül beleoldódsz a téged körülvevő jóságba, mint valami aranyló mézzel teli bödönbe.
A hullámvölgyek az élet részei, jin és jang, nincs fent lent nélkül, ha megóvod magad a fájdalomtól, akkor az örömtől is, satöbbi, satöbbi, olyan rohadt sok a bölcsesség a világban. Mantrázod, de nem mindig hiszed. Van, hogy csak hagyni kell fájni. Tudod, milyen ez, érezted már elégszer. Tudod, hogy ami jön, még a mostaninál is nehezebb lesz, ez pedig rettentően ijesztő. Aztán pedig építheted fel magad újra, mint a főnixmadár a hamuból. De a tollaid már más színűek lesznek, mint korábban. A régi önmagadat sosem látod már viszont. Egy új embert raksz össze az új legókockákból, és csak reménykedhetsz benne, hogy az új egyben jobb is lesz.
Nyugtatod magad, hogy végülis nem könnyű életet szeretnél, hanem igazat. Megveregeted a saját vállad, hogy a lehető legőszintébb vagy magadhoz és másokhoz. Hogy nem csaptad be magad, hogy nem vertél át mást. Hogy tanulsz a hibákból.
Ha tehetnéd, egy nagy fehér lepedővel kitakarnád a fájdalom és a bánat elől a világot, hogy azok ne bírják megközelíteni a szeretteidet. De ez a lepedő van olyan tapintatlan, hogy nem létezik.
Minden ködös, bizonytalan és félelmetes. Pont leszarod, mi lesz a karriereddel, úristen, micsoda szó ez is már. Karrier. Hát nem az a fontos, hogy adj? Hogy pozitív irányban változtasd meg mások életét azzal, amit csinálsz? Csak már nem tudod, hogy jó fotós vagy-e, vagy valaha az voltál-e. Vagy hogy leszel-e még. Hogy tudsz-e még adni, annyit, amennyit szeretnél. Csupán reméled, hogy igen.
Közben meg végtelenül hálás vagy az életnek, a világmindenségnek, meg mindennek, a szeretteidért. Akik melletted állnak, akkor is, amikor nehéz. Vagy leginkább akkor. Figyelnek rád és bátorítanak, amikor úgy érzed, összecsapnak a hullámok a fejed felett. Mindig tudtad, de most sokszorosan érzékeled, milyen nagy kincs ez.
Kedves mindenki! Erősnek tűnök, de legbelül nagyon lágy anyagból gyúrtak. Legyetek velem türelemmel és megértéssel, hogy ne kelljen többé felvennem a hamis maszkot. Engedjétek meg nekem, hogy gyenge legyek picit. Cserébe, ahogy eddig, ezután is a lehetséges legtöbbet fogom adni abból, amit adni tudok, minden egyes fotózáson.

Hozzászólások

hozzászólás

You may also like

One comment

  • Miklós Tomi August 3, 2016  

    Engem is kereshetsz…ha meg is találsz….csináljunk valamit amit útálsz…meglátod milyen jó érzéssel tölt majd el amikor abba hagyjuk! :)…azután leöblítjük egy kis sörrel.
    Ismerek egy lányt akinek érzékeny világa, végtelenül irónikus humora rengeteg embernek ad egy jobb napot…olvasgasd magad Meli…terápiás jellegű 🙂

error: Content is protected !!