Fransziásan

Il était une fois, volt egyszer egy bájos kis loire-völgyi település, egy még bájosabb kis francia chateau-val, amire persze rá kellett keresnem a térképen, mielőtt odamentem fotózni, és az utcanézet tanulmányozása közben halk sikolyok és meglehetősen végletes szavak hagyták el ajkaimat, amelyeket leginkább így tudnék finoman körülírni: %/(+”:?!%. E felvezetés ellenére be kell vallanom, nem vagyok egy kastélyos […]

Read More

Dzsordzs szerint az élet

Γεώργιος. Georgios. Jorgosz. George. Dzsordzs. A házibácsim, alias főbérlőm, aki a minden második görög férfi által büszkén viselt nevet kapta a keresztségben. Ha elkiáltja valaki magát, hogy “Jorgooooo!”, egyszerre százharminchat férfi feje fordul abba az irányba, az hétszentség. De hogy mi a patás ördögért hívnak mindenkit ugyanúgy ezen a szigeten, az máig rejtély számomra. A görög […]

Read More

Kathari Deftera – enni, inni, sárkányt eregetni

Kathari Deftera. Úgy hangzik, mint valami igen csúnya betegség neve, de legnagyobb szerencsénkre szó sincs ilyesmiről, így hívják ugyanis a görögök a Húsvétot megelőző negyven napos böjt első napját. Magyarra talán Tiszta Hétfőnek lehetne fordítani, az angolban Clean Monday-ként hivatkoznak rá. A karneváli szezon zárásaként, mintegy megelégelve a mértéktelen bulizást és az óriási zabálásokat, a […]

Read More

Kréta, a meglepetések szigete

Elképesztő egy helyen vagyok. Egy olyan szigeten, ahol mikor kisüt a nap, az emberek órákat beszélgetnek egymással jóízűen és a kávé csak ürügy hozzá. Olyan szigeten, ahol februárban roskadásig lóg a narancs a fáról, ahol néha úszni lehet a tengerben és közben hófödte hegycsúcsokat bámulni. Ahol a buszmegálló az út széli olajfa, vagy még inkább a […]

Read More

Gurálkóla, mesevilág

“Lengyel, magyar, két jó haver, együtt harcol, együtt vedel.” Mit is mondhatnék?! Zakopaneban jártunk, Lengyelországban. Tetszett. Elmesélem, miért, hátha ti is kedvet kaptok meglátogatni. Első és legfontosabb tudnivaló, hogy ez a városka egy igazi mesevilág. A Tátra hegyei ölelik körül a megszámlálhatatlan kis fából készült, művészi faragásokkal tarkított házikót, amelyek impozáns fenyvesek között bújnak meg. […]

Read More

A napfényes Málaga, befejező rész

“Tell me when will you be mine, tell me quando, quando, quando…” énekli bársonyos baritonján Mr. Michael Bublé épp a hangszórómból. Nem teljesen önszántamból és nem teljesen véletlenszerű a választás, de erről majd később. A málagai sorozat záró darabjaként, úgy gondoltam, bemutatok néhány jelenetet, amik negyed óra leforgása alatt történtek egyik nap a tengerparton, ugyanis […]

Read More

A napfényes Málaga, 4. rész

Óceán. Mennyivel másképp hangzik, mint az, hogy tenger. Ha csak kimondom magamban, másképp borzongok tőle. Pedig elvben ugyanolyan kék, ugyanolyan sós és ugyanúgy hullámzik. És mégsem. Valami van ebben az óceán-kérdésben, amit a tenger nem tud. Felkerekedtünk hát, hogy megnézzük, mi az. Célpontunk Tarifa lett, a hely, amely arról nevezetes, hogy itt “ér össze” a […]

Read More

A napfényes Málaga, 3. rész

… és ezúttal ismét tényleg Málagáról. Mondjuk most meg a napfény nem stimmel, de végülis nem lehet minden tökéletes. Ugyanis a mai bejegyzésben azt a kérdést járom körbe, mi történik a málagai emberekkel, miután lemegy a nap. Nem, nem változnak vérfarkassá, bár kétségtelen, hogy ez a történetmesélés szempontjából kedvező fordulat volna. A málagaiak, miután rájuk […]

Read More

A napfényes Málaga, 2. rész

A címmel szöges ellentétben a mai cikkben nem is Málagáról lesz szó, de ha már ilyen szerencsétlenül választottam címet ehhez a bejegyzés-sorozathoz, hát kénytelen vagyok úgy tenni, mint aki direkt csinálta és körmömszakadtáig ragaszkodni hozzá. Na. Szóval a mai írás igazából Nerja-ról szól, ami egy Málagától röpke egy órácskányira fekvő városka. Rögtön egy kis fonetikai […]

Read More

A napfényes Málaga, ahol mindig történik valami

Ha valamit másodszor csinálsz ugyanúgy, az már szokásnak számít? Mert akkor szokásommá vált a Mikulással Andalúziába utazni. Egészen pontosan Málagára. Ahol Judit barátnőm szerint mindig történik valami, nekem pedig nem is kell ennél több, hogy időről-időre megnézzem magamnak a helyet. És hogy milyen is ez a környék? Kicsit, mint PomPom, aki hol kifordított bundakesztyű, hol […]

Read More
1 / 2 oldal12
error: Content is protected !!