Boldog szül@ésnap

Sokszor, sokfelé jártam már a világban, őrülten szerencsés vagyok, hogy ennyi mindent láttam. Egy-egy pöpecebb helyen rendre elgondolkozom, nem kellene-e inkább ott élni Magyarország helyett. Az elmúlt évek, hónapok politikai csatározásai, a változások, a botrányok, a sok értelmetlenség gyakran elgondolkodtat, jó helyen vagyok-e.
20150531-180757A norvégok gyönyörű országa, a finnek életszínvonala, a görögök nyitottsága és problémákra fittyet hányó mentalitása, a svájciak hegyei, az olaszok kávéja, a spanyolok kajái, az írek whiskey-je, az osztrákok tavai, a thai emberek kedvessége (és még hosszan sorolhatnám) mind egy-egy pirosan villogó kérdőjel, amely kisördögként ül a vállamon és sugdos a fülembe: menj! 20150531-183527Rendre azonban a másik vállamon ülő kisangyal nyer az ádáz csatában, aki viszont azt sugdossa a másik fülembe, hogy Budapest az otthonom, itt születtem, itt a családom, itt élnek a barátaim, itt vannak a gyökereim.
20150531-183009Aztán a minap egy olyan pöpec történet bontakozott ki körülöttem, ami egy időre biztosan meggyőzött arról, hogy jó helyen vagyok, ahol vagyok. Budapest, én így szeretlek.
20150531-181114Történt ugyanis, hogy Noncsival, Dalmával és Petivel (na meg a kicsi Noéval, aki egyelőre még a szemnek láthatatlan, mint az igazán lényeges dolgok a Kis Herceg szerint) gyereknapi babavárós fotózást terveztünk. Az igazat megvallva arra, hogy miért időzítettük hónapokkal ezelőtt épp a május 31-i napra a fotózást, csak akkor jöttem rá, mikor a rádióban bemondták, hogy gyereknap van. Ennyit a konspirációs képességeimről…
20150531-182304Szóval ment szépen minden a maga útján, bár nehezítésképp én hullafáradt voltam, a kétéves Dalmát pedig sokkal inkább lekötötte egy nagy piros fagyisautó, mint az én unalmas, kicsi, fekete fényképezőgépem. Nem lehet érte hibáztatni.
20150531-182028Amikor aztán nagyjából végeztünk a fotózással, kellőképp kimerítettem az egész családot (ne csak én legyek már fáradt), és az utolsó portrékkal kapcsolatos hiányérzetem pótlására indultunk a Bálna felé, gyakorlatilag beleszaladtunk egy szülinapi meglepetésbuli előkészítő stábjába. Egy baráti társaság izgatottan várta az ünnepelt megérkeztét, kezükben A4-es papírokon betűket tartva, melyek szépen kiadták egymás mellett a “Boldog születésnapot! 30” feliratot.
20150531-182100Minthogy mi is épp születésnapot készültünk ünnepelni, igaz, a legeslegelsőt, a nulladikat, hirtelen ötlettől vezéreltetve odamentem a társasághoz, és megkértem őket egy kis konspirációra az utolsó fotóhoz. Hálásan gondolok rá, milyen lelkesen benne voltak mindannyian, hogy segédkeznek nekünk a kép elkészítésében. Arra a kreativitásra pedig még inkább hálásan gondolok, amivel a “boldog születésnapot” feliratot “boldog szülésnap”-pá módosították a kedvünkért.
Nem tudtam másra gondolni, mint arra, mennyire szeretem ezt a várost és az embereket, akik benne laknak. Ezúton is köszönjük a segítséget, az ünnepeltnek felejthetetlenül boldog harmincadikat kívánok, Noncsinak pedig problémamentesen boldog szülésnapot!
20150531-184603

Hozzászólások

hozzászólás

You may also like

One comment

  • Ambrózy Noémi December 10, 2015  

    Azért hozzá kell tennem, hogy kell ehhez egy hős fotós is, mert magamtól tuti nem mertem volna odamenni hozzájuk 😉

error: Content is protected !!